A tengerparti nyaralás, szinte egybefonódott nálunk a horvát tengerparttal, hiszen viszonylag közel van, nem drága, és rengeteg szállástípust kínál a több száz kilométer hosszú igen változatos tengerpart.
De, ha mi magyarok Horvátországba járunk nyaralni, vajon a horvátok hozzánk jönnek? Persze, hogy nem. Ők is a saját tengerpartjukat élvezik. Persze a legismertebb üdülőhelyeket -mint Omis, Makarska, Brac-sziget, vagy a Kvarner több kisebb-nagyobb városkája- a külföldi jól fizető turistáknak tartják fenn.
Mi nem is olyan régen egy olyan partszakaszon töltöttünk egy hetet, ahol turistával szinte alig találkoztunk, viszont Horvátország különböző pontjairól érkező nyaralóval annál inkább. Tehát a címben feltett kérdésre elfogadható válasz lehet, hogy a horvátok ide, Split környékére, bizony szívesen járnak pihenni.
Kicsit nézzünk körül ezen a környéken!
Split „Riviérája” mintegy 30 kilométerrel északabbra, Trogirnál kezdődik. A városba beérve viszonylag gyorsan találhatunk parkolóhelyet elfogadható áron közvetlenül a helyi piac mellett. Innen rövid sétával érünk az óvárosba vezető hídhoz, és nyakunkba vehetjük a szűk utcácskák rengetegét. Itt számtalan történelmi épületben gyönyörködhetünk, mint a Kamerlengo torony, a Čipiko-palota vagy Radován mester kapuja.
Az igazán megdöbbentő az, hogy az UNESCO által világörökségként nyilvántartott történelmi óvárosban úgy élnek az emberek, mintha turista soha nem is járt volna arra.
Elég csak letérni a forgalmas turistaútvonalról és máris olyan sikátorban találjuk magunkat, amiket ellepnek az utcára teregetett ruhák, mintha 100 évvel ezelőtt megállt volna az idő. Ugyanakkor az óváros másik oldalán, a tengeri kapun kilépve újra visszaérve a tengerparti sétány forgatagába, a 21. század minden vívmánya megjelenik az itt parkoló luxus-jachtokon. Természetesen éttermet vagy cukrászdát szinte minden sarkon találunk, melyek nagy részében elfogadják a bankkártyákat is, így nem kell kitennünk magunkat a zsebtolvajlás veszélyének.
Ha nem a turistákra szakosodott éttermekben szeretnénk enni valamit, érdemes az autónkhoz visszafelé sétálva betérni a piacra, ahol a friss gyümölcsök mellett számtalan helyen árulnak frissen sült halat, sült kukoricát, és a gyorséttermekben hamburger jellegű szendvicseket is.
Trogirtól délre fekszik a Split-i repülőtér majd az adriai főúton haladva következik Kastela városa. Nevét az itt található hét kastélyról kapta, melyek valamikor az itt található hét külön település központjait alkották.
Kastela az a település ami ma a horvát emberek egyik legkedveltebb pihenőhelye, ezért viszonylag kevés turistával találkozhatunk itt. A közel 20 kilométer hosszú tengerparton szinte végig bárhol strandolhatunk, és az sem utolsó szempont, hogy nagyon könnyű árnyékos pihenőhelyet találni.
Ha itt szállunk meg, vagy cím alapján keresünk valamit, érdemes megjegyezni melyik egykori faluról is van szó, mert ugyan ezeket a településeket egyesítették, de az utcaneveket nem változtatták meg, így egy utcanévből akár hét is lehet. (Például a tengerparton futó sétány „végig” a Kralja Tomislava, azonban a számozás minden faluban újrakezdődik.)
Az 1500 éves településen is sokféle étterem és szórakozóhely vár minket, bár igazi éjszakai élet legközelebb Splitben vagy Trogirban van. Egy éttermet mégis kiemelnénk: Kastel Stafilc-ben a Konoba Intrada vendéglőbe mindenképpen érdemes beülni, ha éppen van szabad asztal. Mind a pincérek nagyon kedvesek, mind az étel nagyon finom és friss alapanyagokból készül, és az árai is bőven versenyben vannak a többi helyi étteremmel.
Kastelát elhagyva érünk be Splitbe. A római kori város legnagyobb látványossága kétségtelenül a szintén UNESCO világörökségnek számító Diocletianus-palota, amely az óváros alapját adja. Eezen a kb. 3000 négyzetméteres területen több mint 3000 állandó lakos él, akiket „kiegészítenek” az itt dolgozó árusok és a többezer turista is. Egyértelmű, hogy aki a nyüzsgést kedveli annak itt a helye.
Sétánk során semmiképpen ne hagyjuk ki a hatszintes harangtorony meglátogatását. Bár tériszonyosoknak igazi megpróbáltatás lehet feljutni a torony tetejére, az onnan elénk táruló látvány minden szenvedést megér. Körülnézve gyorsan megtalálhatjuk a császári palota egykori falait, de a tenger, a Čiovo sziget és Trogir távoli látképe is feledhetetlen élmény.
Az egykori palotában lépten nyomon zsúfolt múzeumokba és vendéglőkbe botlunk, így a rengeteg aprópénz helyett itt is megéri bankkártyával fizetni, amit a legtöbb helyen gond nélkül elfogadnak. Ha meguntuk a múzeumról múzeumra járkálást a palota egykori keleti (tengeri) falára épülve több kisebb nagyobb vendéglőt, cukrászdát találhatunk, ahol a hűsítő finomságok és jobbnál jobb tengeri ételek várnak minket.
Egy fárasztó nap után érdemes kiülni a nemrég felújított tengerparti sétányra, vagy elsétálni a komp-kikötőbe és csak messziről nézni a város forgatagát.
Mi nyaralásaink során mindig azokat a helyeket keressük, ahová a helyiek járnak, hátha sikerül az adott ország egy olyan részét is megismerni, amit nem a külföldiek kedvéért tartanak fenn. Trogir és Split egyes részei abszolult ilyenek, Kastela pedig megmutatja, hogy milyen lenne Horvátország külföldi turisták nélkül.
