Idén India lesz az Utazás 2011 kiállítás díszvendége. Annyi biztos, hogy egy kontinensnyi országot nem egyszerű néhány mondatban bemutatni. Az utazás kiállítás néhány napja alatt az Indiai Turisztikai Hivatal most megpróbálja az ország minél több arcát megmutatni az érdeklődőknek, ami reméljük minél több embert csábít majd egy igen egzotikus utazásra.
Az Incredible India című reklámfilm néhány év alatt bejárta a világot, és akivel beszéltem, el volt ragadtatva tőle. Ha eddig mégsem találkoztatok volna vele, most gyorsan nézzétek meg:
Tulajdonképpen mit is tudunk Indiáról? A Wikipédia szerint:
India (hindi nyelven भारत Bhārat), hivatalosan Indiai Köztársaság (hindi nyelven भारत गणराज्य Bhārat Gaṇarājya), dél-ázsiai független ország, földrajzilag a Föld hetedik legnagyobb és második legnépesebb országa. A 28 államot és 7 szövetségi területet magába foglaló ország partjait délen az Indiai-óceán, nyugaton az Arab-tenger, keleten a Bengáli-öböl mossa. Tengerpartjának hossza így összesen 7517 kilométer. Nyugaton Pakisztán, északkeleten Kína, Nepál és Bhután, keleten Banglades és Mianmar (a korábbi Burma) határolja. Az ország a tengeren keresztül szomszédos Srí Lankával, a Maldív-szigetekkel és Indonéziával.
A Tádzs Mahal, India leglátogatottabb turistalátványossága
A szubkontinensnyi ország rengeteg látnivalót és élményt kínál, de a legtöbb utazó mégsem ezeket említi indiai látogatása után, ahogy egyik ismerősöm is tette hazaérkezése után:
Ha Indiába utazunk, meg kell próbálnunk levetkőzni bevett viselkedési normáinkat és az ezekhez kacsolódó elvárásainkat, valamint érdemes alább adni megszokott komfortigényeinket. Mert ott nem úgy működik ám a világ, ahogy nálunk, s ha ezt nem vagyunk képesek felfogni, nem is érdemes nekivágni.
Elsőként azzal kell megbirkózni, hogy ott mi leszünk mások, a fehérember sokak számára a két lábon járó pénztárca szinonimája, elsősorban a turisták által kedvelt helyeken. Itt egész hálózatok épültek ki arra, hogy becsalogassák a gyanútlan utazót a megfelelő boltba/étterembe/hotelba/vallási szertartásra, a legkülönbözőbb eszközökkel. Taxisok és riksások kedvelt módszere, hogy felajánlják, áron alul elvisznek a kívánt helyre, s ezért cserébe "csak megnézünk egy üzletet, de vásárolni nem muszáj". Ennek sose dőljünk be, az egy üzlet az minimum kettő, de inkább több, s vásárolni ugyan tényleg nem muszáj, de ehhez legalább háromnegyed órát kell vitatkoznunk a rendkívül erőszakos árusokkal, akiktől sokan csak azért vásárolnak, hogy sikerüljön végre megszabadulniuk. Arról nem is beszélve, hogy a taxis is érdekelt abban, hogy vásároljunk, hiszen százalékot kap ezután, így biztosak lehetünk benne, hogy ő sem ereszt majd egykönnyen.(...)
(...)Az első szembeötlő különbség a privát szféra eltérő mivolta, ami laikus, európai szemmel jóformán nem létezik Indiában. Az ország népsűrűsége több, mint háromszorosa a miénknek, ez azt jelenti, hogy ha a legelhagyatottabb sziklát másszuk meg, vagy tengerparti szakaszt keressük fel, akkor is minidig szembetalálkozunk 2-3 emberrel, vagyis a szállásunk kivételével sosem leszünk egyedül. Az ottaniak számára az egyedüllét azonban nem fizikai természetű: aki ilyesmire vágyik, az akárhol, zajra és zsúfoltságra való tekintet nélkül törökülésbe helyezkedik, becsukja a szemét, s elvonul a világtól. Rendkívül hasznos képesség, érdemes próbálkozni az elsajátításával.
A Mehrangarh erőd
Induljunk akár sportolni, hegyet mászni, az épített örökségeket megtekinteni, vagy akár egy luxus vonatútra, biztos, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. És igaz, hogy Magyarországról a 12000 kilométeres utat néhány óra alatt megtehetjük repülővel, de a kulturális távolság legyőzéséhez sokkal több időre lesz szükségünk.
Én nagyon várom hogyan mutatkozik be ez az ország a magyar közönségnek, és, ha csak fele olyan jó programokat hoznak a Hungexpóra, mint tavaly Görögország, már megéri kilátogatni az Utazás kiállításra!
Ha még nem vagy tagja Facebook közösségünknek, viszont tetszik a blog, ide kattintva csatlakozhatsz hozzánk.
Sófalvi Szilvia teljes beszámolóját ITT találjátok meg.
fotók: Wikimedia Commons