Mi sem lehet jobb időpont egy utazási blog indítására, mint a szezon kezdetének számító Utazás Kiállítás "előestéje".

Az első bejegyzés mégsem erről szól, hanem egy gyermekkori szerelemről, egy olyan helyről ami sok-sok évig meghatározta az életemet.

Gyermekek ezrei mondják azt, hogy felnőtt korukban vasutasok lesznek. Van azonban néhány fiatal, aki már tizenéves korában gyakorolhatja ezt a szakmát. Ők a gyermekvasutasok, akik Budapesten a Hűvösvölgy és Széchenyi-hegy között közlekedő vonatokat irányítják.

Nem tagadom, a mozdony füstje engem is megcsapott, és több mint 10 évet töltöttem én is gyerekvasutasként. Most megpróbálom kicsit külső szemmel megmutatni milyen is ez a kisvasút.

Idén nyáron ünnepli 60 éves fennállását az egykori Úttörővasút, mai nevén Gyermekvasút, ahol az elmúlt lassan két évtizedben már nem az ideológia működteti a vonatokat, hanem a vasút és a közösség feltétlen szeretete.

A MÁV által  üzemeltetett négy keskeny-nyomközű vasút közül a Gyermekvasút a legrövidebb, csupán 11 km hosszú, éves szinten mégis itt közlekedik a legtöbb vonat, és ez „termeli” a legnagyobb árbevételt is, és nem elhanyagolható az sem, hogy itt a vonatokat 10-14 éves gyermekek irányítják, természetesen felnőtt dolgozók felügyelete mellett.

Persze itt a vonatozást nem úgy kell elképzelni, ahogy egy szokványos utazást, mondjuk Budapest és Győr között. Minden sokkal kisebb, sokkal egyszerűbb, és nem mellékesen sokkal tisztább is. 

Vonatunk végsebessége is mindössze 20 km/óra, de ez az igazán tökéletes sebesség ahhoz, alaposan megnézzük a körülöttünk elterülő erdőt, vagy kiélvezzük a 198m hosszú patkó alakú alagutat.

Minden állomáson a gyerekek tisztelegve köszöntik az érkező vonatot, a kocsiban a kalauz mosolyogva kéri és lyukasztja ki jegyünket, és lelkesen tájékoztat minket arról, melyik állomás következik.  

Az egész utazás mindössze 45 perc, mégis mire megérkezünk olyan érzés mintha a rohanó világ összes baját több ezer kilométerrel magunk mögött hagytuk volna.

Utazásunk során valóban azt érezzük, hogy akik itt dolgoznak nem csupán kötelességből kedvesek velünk, hanem tényleg élvezik, amit csinálnak, és szívvel-lélekkel teszik a dolgukat. 

A rendszerváltásig a „dolgozók” az úttörők soraiból kerültek ki, ma viszont bárki jelentkezhet gyermekvasutasnak, amennyiben megfelelő a tanulmányi átlaga és érez magában késztetést ehhez az igen felelősségteljes munkához.

Azt hiszem innen származik az utazáshoz való kötődésem, hiszen egyszer barátaimmal kiszámoltuk, hány kilométert tehettem meg Széchenyi-hegy és Hűvösvölgy között, és bizony legalább egyszer már majdnem megkerültem a kisvasúttal a Földet...

Ha kedvet éreztek hozzá, akkor látogassatok el ide, és szakadjatok ki a hétköznapokból miközben egy tizenkét éves forma kisfiú vagy kislány kezeli a jegyeteket! ;) 

Ha még nem vagy tagja Facebook közösségünknek, viszont tetszik a blog, ide kattintva csatlakozhatsz hozzánk.