Már egy ideje adós vagyok egy történettel a Boszorkány-lesiklásról. Bár a síszezonnak lassan vége, azért ezt még gyorsan megosztom Veletek!
A svájci síterepek közül is talán a legszebb pályákkal Wallis kanton büszkélkedhet, legalábbis a mi meglátásunk szerint. A gleccserek és a híres, 4000 méter magas hegycsúcsok (mint pl. a híres Zermatt, Matterhorn) között elterülő kanton meleg klímájából, kedvező földrajzi fekvéséből adódóan hosszú és változatos múltra tekint vissza. Svájc más részeitől eltérően maga a kanton kétnyelvű, míg az északi részén a német nyelvet használják a hétköznapokban, addig délen inkább franciául beszélnek.
A néhány nagyvárost leszámítva, a völgyekben és kanyonokban húzódó kisebb falvacskákat találunk, ahol a 150-200 évvel ezelőtt épült házakban élnek ma is az emberek. Míg nyáron jórészt gazdálkodással foglalkozik mindenki, télen a völgyeket körülölelő síparadicsomok üzemeltetése ad munkát a helyieknek.
Erre járva ne ijedjünk meg, akármilyen apró, eldugott faluba is tévednénk, biztos, hogy találunk egy legalább háromcsillagosnak megfelelő családi panziót vagy, hotelt, ahol modern kor minden igényének megfelelő kiszolgálásban részesülhetünk. Ha megéheznénk, a helyi vendéglőben természetesen a környéken nevelt bárányok, vagy marhák húsát kínálják a környék szokásainak megfelelően elkészítve.
Természetesen, ha síelni érkezünk ide, akkor is luxus kiszolgálásban lesz részünk. Legyen szó pályaszállásról, vagy egy falusi fogadóról, a jól szervezett és megbízható helyi közlekedésnek köszönhetően néhány az indulás után néhány perccel már a felvonón ülhetünk és akár a 3000 méter magasról induló fekete vagy piros pályákon tehetjük próbára sí tudásunkat. Ha nem vagyunk ennyire képzettek, vagy a lankásabb pályákat kedveljük, akkor sincs semmi probléma, hiszen minden sí centrumhoz tartoznak kék pályák is, valamint teljesen kezdőként a síiskolák valamelyikében is gyakorolhatunk, ahol profi oktatók várják a gyerekeket és felnőtteket egyaránt.
Ha nincs saját sífelszerelésünk, vagy csak otthon felejtünk valamit, ez sem jelenthet problémát, hiszen legalább egy sí kölcsönző biztosan van minden komplexumban, ahová, akár előre is bejelentkezhetünk, így érkezésünkre előkészítik a magasságunknak, testsúlyunknak és tudásunknak leginkább megfelelő léceket, csizmákat és sisakokat.
A kölcsönzőkben és a komplexumokban nem csak a síelőkre gondolnak, így akár szánkót vagy sí-biciklit bérelve is bejárhatjuk, a külön ezeknek az eszközöknek fenntartott –nem is olyan rövid– pályákat.
Ha pedig a síelés mellett valami igazán extrára vágyunk, mindenképpen érdemes telelésünket egy olyan időszakra tervezni, amikor a helyi népszokások egyikével is megismerkedhetünk.
Ilyen lehet például a belalpi boszorkány lesiklás, amikor a halandó síelő akármerre fordul egy „boszorkányhordát” láthat: A történet szerint egyszer egy a hegyek között élő boszorkány egy helyi emberhez ment feleségül. A házasságuk megromlott, ám a hatóságok nem egyeztek bele a válásba. Egy alkalommal, amikor a boszorkány a közeli Blatten falucskába ment fokhagymáért, meglátta a férjét ahogy cseresznyét szed. Ekkor megátkozta őt, aki ettől megvakult, leesett a fáról és szörnyet halt. A boszorkányt később elfogták és férje megölése miatt megkínozták és megölték.
A belalpi sí klub a megölt férfi emlékére rendezi minden évben a boszorkányfutamot a boszi egykori házától addig a cseresznyefáig, ahol férjét megölte. Ilyenkor a hegyoldal valóban megtelik boszorkányokkal, akik az ország különböző részéről érkezve vesznek részt az eseményen. A verseny végén díjazzák a legidősebbeket, leggyorsabbakat, a legkreatívabbak, és természetesen a legcsúnyább boszikat is. Ha nem is síelünk, mindenképpen érdemes felmenni a hegyre, és elvegyülni a tömegben.
Egy másik híres népszokás, a Tschäggätta, nem olyan messze innen a Lötschental völgyben alakult ki. Itt a völgyben négy falucska található, melynek férfi lakosai egy igen hangos módszert alakítottak ki a tél és a rossz szellemek elűzésére. Minden télen többször is magukra öltenek egy fura jelmezt, és ebben gyalogolják végig a 8-10 kilométer hosszan elterülő völgyet, be-betérve a lányos házakba és kocsmákba. Miután a faragott faarc és az általában kecskeszőrből készült jelmez és a hozzá tartozó kolomp teljesen elfedi viselője valódi kilétét, ezért ilyenkor a fiúk olyan dolgokat is megengednek maguknak a lányokkal szemben, ami egyébként nem lenne illendő.
Ezekre a sétákra a farsangi időszakban (vízkereszttől hamvazószerdáig) bármikor sor kerülhet, ezért ne lepődjünk meg, ha valamelyik este egy hasonló hangosan kiabáló, kolompoló szörny csapatba ütközünk. Ha kifejezetten kíváncsiak vagyunk erre a szokásra, torkos csütörtökön látogassunk el ide, ugyanis ez az egyetlen biztos időpont, amikor a jelmezbe öltözött helyiekkel találkozhatunk.
Természetesen emellett a helyi múzeumban megismerkedhetünk a legendával, és azokkal a művészekkel, akik a faragott maszkokat készítik. Illetve ellátogathatunk egy maszk-pincébe is, ahol mi magunk is megismerkedhetünk a maszkfaragással, és akár egy teljes -nemritkán 20-30 kilós- Tschäggätta jelmezt is felpróbálhatunk.
Svájc, ezen belül is Wallis valóban nem a legközelebbi, vagy a legolcsóbb sí-úti cél, de az itteni hangulat, a sípályák és a vendéglátóhelyek felszereltsége, a vendégszeretet, és a sokféle kulturális program, valamint az, hogy, ha a téli időszakban repülővel utazunk a Swiss International Air Lines járatain ingyen vihetjük el felszerelésünket mindenképpen versenyképessé teszi bármelyik francia vagy olasz sí-területtel.
