A koszos ivóvíztől a földre esett ételeken át a meglehetősen öreg repülőgépekig a légitársaságok piszkos titkairól mesél Sally egy nagy amerikai légitársaság stewardesse, és Brian egy Sydney-i légitársaság utaskísérője.

A földre esett étel könnyen a tányérunkon végezheti
Sally: „Egyszer egy teljes kocsinyi étel zuhant a földre leszállás közben, mert az egyik stewardess nem rögzítette rendesen a trolley-t. Ott helyben kellett kiválogatnunk a konyha padlójára esett ételekből azt, ami még felszolgálható.”

A csapvíztől könnyen betegséget szerezhetünk
Brian: „A fedélzeten lévő „csapvíz” valóban nem ivóvíz. A repülőgépen lévő víztartályokat valószínű a gép megépítése óta soha nem cserélték, vagy tisztították, és biztos vagyok abban, hogy az abba kerülő (ivó)víz sem esik át semmilyen extra tisztításon.
Ausztáliában de általában a világon sehol nem kötelezik arra a légitársaságokat, hogy ivóvizet szállítsanak a fedélzeten, ezért a fapados légitársaságokkal utazókank azt ajánlom, hogy vigyenek magukkal egy üveg vizet, vagy inkább vásárolják meg azt a légiutaskísérőktől. Egy ideje rendszeresen repülök, és a biztonság kedvéért még a fogamat sem mostam meg soha a fedélzeten lévő „folyóvízben.”

A reptéri mérlegek gyakran csalnak
 „A reptéri csomagmérlegek gyakran hamis adatot mutatnak, annak ellenére, hogy azokat pontosan be kellene állítani, ezért mindenkinek azt tanácsolom, hogy győződjön meg arról, hogy a csomag ráhelyezése előtt valóban nullát mutat.” – javasolja Brian

Nem azzal a légitársasággal repülünk, amire a jegyet váltottuk
Sally: „Az utasok számára bosszantó, hogy egy neves légitársaság járatára veszik meg a jegyüket, mégis egy kis helyi társaság járatával repülnek, aki az adott útvonalra leszerződtek a nagy céggel. A gyakran előforduló hiányosságokat és késéseket ilyenkor a nagy légitársaságnak a számlájára írjuk, hiszen náluk váltottuk a jegyünket.”

Nem informálnak bennünket a repülőgépünk hibájáról
Brian: „Vannak olyan esetek, amikor a repülőgépnek valamilyen műszaki hibája van, de ettől még a repülésre alkalmas, így az utasokat sem tájékoztatják a hibáról. Egyszer egy olyan géppel repültünk amelynek a nyomáskiegyenlítő rendszerével volt valamilyen gond, ezért a szokásosnál alacsonyabban kellett repültünk. A kabinban ülők erről semmit nem tudtak, és észre sem vették a különbséget.”


Sally: „Egyszer egy belföldi járat során bombafenyegetést kaptunk. Nem tájékoztattuk róla az utasokat, és a hatóságok nem gondolták annyira komolynak a veszélyt, hogy megszakítsuk az utunkat. Leszállás után a termináltól elég messze álltunk meg és onnan „buszoztunk be”, az utasoknak csak annyit mondtunk, hogy műszaki probléma miatt volt erre szükség.”

A repülőgépek jóval öregebbek mint gondoljuk
Brian: „Néhány repülőgép nagyon öregnek néz ki és itt Ausztráliában vannak légitársaságok, akik tényleg roncsokat üzemeltetnek. A legtöbbjükkel semmi gond sincsen, de nagyon fontos a repülőgépe rendszeres és szakszerű karabantartása.”

Kifogyhatunk a fedélzeti ételekből
Brian: „A fedélzeti ellátmány általában elfogy az érkezés előtt, főleg, ha sok a romlandó élelmiszer közte, leginkább azért mert az ételeket biztosító cég kapacitása is véges, és spórolni is szeretnének.”

Az utas-kabin levegője mérgező lehet
Brian: „A kabinban lévő levegő nem a legjobb minőségű, de nem azért nem mérgező. Egy hosszabb repülőút előtt azonban azt javaslom, hogy hidratáljuk a bőrünket tetőtől talpig, különben az nagyon gyorsan kiszárad”.

Sally: „Én azért aggódom a kabin levegőminősége miatt. Persze ma már sokkal jobb, mint mikor a dohányzás még engedélyezett volt. Olyankor egy út végére gyakorlatilag nem lehetett megmaradni a kabin hátsó részében a pokoli bűz miatt.”

Mi elég sokat repülünk, és mondhatni jó kapcsolatot ápolunk több légitársaság képviselőjével és egy-két légiutaskísérővel is. Szerencsére ők cáfolták ezeket az állításokat.

Az európai piac sokkal "zsúfoltabb" és a nagy verseny miatt sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az összes légitársaság a szolgáltatási minőségre, mint Amerikában, vagy Ausztráliában, de azért megéri nyitott szemmel járni!