Svájcra gondolva elsősorban a sajtok, a bicskák és a biztonságos bankszámlák juthatnak eszünkbe. De Svájc ennél sokkal több: hegyek és tavak között fekvő városok, és falvacskák várják az ide utazókat, ahonnan szebbnél szebb kirándulásokat tehetünk. Az egyik ilyen városka Interlaken, ahonnan Európa tetejére, a Jungfraujoch-ra kirándulhatunk.
Svájcról még egy sztereotípia élhet a fejünkben, mégpedig az, hogy nem olcsó. Ez valóban így is van, de ma már nem is megfizethetetlenül drága. Azonban mielőtt Európa teteje felé indulnánk, alaposan gondoljuk meg megengedhetjük-e magunknak, hiszen az ide vezető hegyivasút-rendszer Európa legdrágábbja: másodosztályon egy retúr jegy Interlaken és a Jungfrajoch között fejenként 114 Euróba kerül. Első látásra talán soknak tűnik, de ezért az árért egy feledhetetlen egésznapos kirándulást kapunk, eljuthatunk Európa legmagasabban fekvő vasútállomására és olyan hegycsúcsokról nézhetünk körül, ami egyébként csak képzett hegymászóknak adatik meg.
Utazás Európa tetejére
Az első vonatot (mert kétszer is át kell szállni) a Bernese Oberland-Bahn (BOB) üzemelteti és Interlaken Ost vasútállomásról indul. Itt rögtön eldönthetjük, hogy milyen irányból szeretnénk megközelíteni Európa tetejét: A szerelvényt Zweilütschinen állomáson ugyanis szétkapcsolják, és a hegy két oldalán indul tovább a vonat Grienwald vagy Lauterbrunnen állomások felé. (Akár „körutazás” mellett is dönthetünk, hiszen jegyünk mindkét vonalra érvényes.) Ezeknek a vonatoknak külön érdekessége, hogy egy bizonyos ponttól fogaskerekűként működnek, így ne lepődjünk meg, ha útközben egy furcsa csattanást majd folyamatos zúgó hangot hallunk: csak a fogaskerekeket engedte le a vezető.
A következő vasúttársaság a Wengernalp Bahn többek között arról híres, hogy a világ leghosszabb fogaskerekű-vasútvonalát üzemelteti Grienwald és Kleine Scehidegg valamint Lauterbrunnen és Kleine Scheidegg között, ahol a hegy két oldalán indult vasútvonalak összeérnek. Mi felfelé Grienwald felől indultunk, és a közel háromnegyedórás út nagy részét már sűrű hóesésben tettük meg, ami önmagában gyönyörű látvány volt, de sajnos a felhők miatt a tájból nem sokat láttunk. Lefelé viszont Lauterbrunnen felé mentünk, így az éppen felszálló felhőzetben megcsodálhattuk a híres Eiger-hegy északi oldalát a North Face-t.
Kleine Scheidegg után következik az út legizgalmasabb része, ugyanis a hátralévő 9 és fél kilométert a Jungfaubahn szerelvényeivel tehetjük meg. Túl sok extra látványra ne számítsunk, ugyanis az utolsó 7 kilométert a vonat a hegy belsejében, helyenként 25%-os emelkedő leküzdésével teszi meg, de a kocsikban működő Infotainment rendszeren keresztül virtuálisan is nyomon követhetjük útvonalunkat. Két megállót így is kialakítottak a szikla belsejében, hogy a szembe jövő vonatok el tudják egymást engedni, és ha a vonat úgyis megáll 5-5 percre, mi a sziklafalban kialakított kilátónál gyönyörködhetünk a tájban.
A vonat végállomása Jungfraujoch a hegycsúcsra/ba épített látogatói központ, a tengerszint felett 3454 méteres magasságban. Itt számtalan program közül választhatunk, de FIGYELEM: az elmúlt két és fél óra alatt csaknem 3000 métert utaztunk felfelé, amihez a szervezetünk nem biztos, hogy ilyen gyorsan alkalmazkodni tud, ezért mindig tartsuk be az itt dolgozók kéréseit azaz, ne futkározzunk, és, ha rosszul érezzük magunkat, hívjunk segítséget. A legtöbb rosszullét általában a ritka oxigén miatt alakul ki, de megnyugtatásunkra elmondták, hogy minden a Jungfaujoch-on dolgozó -legyen az szakács, mosogatófiú, vagy ajándékárus- egyben képzett tűzoltó és ápoló is, úgyhogy nincs mitől tartanunk.
Mit látunk Európa tetjén?
A látogatói központban több étterem és kávézó kapott helyet, mégis a legnagyobb sikere a gleccserbe vájt jégpalotának és a szédítő kilátásnak van. Emellett (főleg nyáron) több kirándulásra is indulhatunk innen akár síléccel, akár husky-szánnal.
Jól lehet a Jungfaujoch nem Európa legmagasabb hegycsúcsa, mégis ide juthat fel az egyszerű turista a legegyszerűbben és legkényelmesebben, sőt a lélegzetelállító látvány mellett rengeteg kirándulási lehetőség is adódik.
Egy fontos tradíció kötődik még a Jungfraujoch-ra való kiránduláshoz: hazaindulás előtt kössünk fogadást útitársainkkal, ki alszik el leghamarabb a vonaton, így a vesztes fizetheti az első kört az esti snapszozásnál. Félnünk nem kell, hogy veszítünk, ha elég kitartóak vagyunk, hiszen éppen csak elindul a vonat lefelé az alagútban, és a kimerültségtől és ritka levegőtől mindenki szunyókálni kezd.
