Van Lengyelországnak egy kevésbé ismert régiója, melynek sokkal régebbi kapcsolata van Magyarországgal, mint hinnénk. A régió neve Świętokrzyskie, azaz Szentkereszt, melynek központja Kielce városa, Krakkótól mintegy 100 kilométerre északra. Nemrégiben ezt a csodálatos területet sikerült keresztül-kasul bejárnunk.
Először talán kezdjük a magyar vonatkozással: A legenda szerint mintegy ezer évvel ezelőtt a magyar királyfi, Szent Imre herceg egy lengyelországi látogatása alkalmával vadászni indult. Egy szarvas űzése közben elszakadt társaitól, és eltévedt. Sokáig bojongott, de sehogysem talált haza. Ekkor megjelent neki egy angyal és azt mondta, ha ott hagyja a hegyen élő bencés apátoknak az édesapjától, Szent Isvtántól kapott arany ereklyét, mely Krisztus keresztjéből tartalmazott egy kis darabot, akkor visszavezeti őt a társaihoz. Szent Imre eleget tett a kérésnek, az ereklye melyről az egész régió a nevét kapta pedig ma is ebben a Łysiec hegyi egykori bencés apátságban található.
Ide látogatva örömmel fedeztük fel Szent Imre mell szobrát, s a magyar nyelvű feliratokat, az apátságon kívül és belül is. A közeli Nowa Słupia település igen szoros kapcsolatokat ápol Magyarországgal, testvérvárosi szerződésük van Csnegelével (Csongrád megye) és Budapest XVIII. kerületével is.
Persze, ha nem csak vallási emlékeket kereseünk, akkor is találhatunk bőven élményekben gazdag programokat. A régió északnyugati csücskében, Baltów városka mellett a 90-es évek végén dinoszaurusz megkövesedett nyomokat találtak. A városka lakói meglovagolva az ezredforduló dínó-lázát gondoltak egy merészet, és 2004 nyarán megnyitották Lengyelország első dinoszaurusz parkják, Jurassic-park néven. A jogviták miatt mára a park neve Jura-parkká egyszerűsödött, és szolgáltatásai is jócskán bővültek.
A parkban időrendbe állítva archeológusokkal együtt készített valós méretű dinoszaurusz modellek várják az ide látogató –elsősorban– gyermek csoportokat. A dínó park mellett safari-park, állatkert, bob-pálya és egyéb attrakciók kínálnak akár egy egész napos programot az egész családnak.
Az időben előrébb haladva, de még a kőkorszakban maradva már emberi kéz alkotta leleteket találtak Baltówtól alig 20 kilométerre Krzemionki bányáiban. Itt már időszámításunk előtt 3900 és 1600 között emberek dolgoztak, és a szerszámaikhoz igen fontos kovát bányászták, eleinte csak a talaj közeléből, majd egyre mélyebbről. Az egykori bányát 1922-ben fedezték fel, de a látogatói központ csak 2004-ben nyerte el mai formáját.
Az egykori bánya területén több kiállítási teremben mutatják be, hogyan dolgoztak elődeink, mégis a legnagyobb attrakció az a mintegy fél kilométer hosszú kimélyített járat, amelyben jól láthatóak a bányászok kőszerszámainak és fáklyáinak nyomai.
A természeti emlékeknél maradva ebben a régióban él Lengyedlország – és talán egész Európa – legidősebb tölgyfája a Bartek. A legenda szerint a tölgy 1200 évvel bújt ki a földből, ám a biológusok úgy vélik a fa mindössze 700 esztendős. Ránézésre a tölgy igen rossz állapotban van, több helyen acéloszlopokkal van megtámasztva, és többször ki is gyulladt már, azonban még mindig él, sőt terem is.
Azoknak akik inkább az épített műemlékeket kedvelik érdemes ellátogatni Kurozwęki kastélyába. A XIV. századi erődítményt többször felújították, átépítették, majd a II. Világháború után államosították. A rendszerváltás után az eredeti tulajdonosok azzal a feltétellel kapták vissza az omladozó épületegyüttest, hogy felújítják azt.
Ma az egykori kastélyban szálloda és múzeum működik, mellette bölénypark és állatkert várja a látogatókat, nyár végére pedig minden évben új kukorica-labirintust nevelnek. A tavalyi év érdekessége volt, hogy a Chopin év emlékére a labirintus formája a híres zeneszerző portréjára emlékeztet.
A gyermekek –és gyermekes családok– számára kihagyhatatlan program a Pacanów-i mese múzeum. Itt a bejáratnál egy jól ismert mesehős vár bennünket és a nyúl üregén keresztül egy egészen más, mondhatni mesés világba jutunk. Itt megismerhetjük a nemzetközi és lengyel mesék történeteit, kedvenc mesehősünk bőrébe bújva pedig megküzdhetünk a sárkánnyal, vagy a gonosz boszorkánnyal (aki majd mindegyik helyi legendának fontos szereplője) is.
Itteni látogatásunkra azonban érdemes jó előre felkészülni, ugyanis csak csoportos vezetésre van lehetőség, és hosszú hónapokra előre szinte minden időpont foglalt.
A kimerítő programok után lazítás érdemes ellátogatni Lengyelország egyik legismertebb gyógyfürdőjébe, Busko-Zdrój-ba. Persze ne a fejünkben élő gyógyfürdőre gondoljunk, hiszen Lengyelországban igen ritka a termál víz. A Buskó-Zrdój-i gyógyfürdőben ivókúrákkal, kádfürdőkkel és speciális kezelésekkel gyógyítják a mozgásszervi-, reumás-, idegrendszeri-, keringési-, és bőrproblémákat.
A kénes vizű gyógyfürdőben és szanatóriumban az árakat úgy szabták, hogy egy lengyel nyugdíjas is kezeltethesse magát, és a legmodernebb eszközökkel felszerelt kezelőhelységek és szálláshelyek várják őket.
Aki igazi nyüzsgésre vágyik az Kielce-nél keresve sem találhatna magának jobb helyet. Szentkereszt régió központjaként itt a vallási jellegű műemlékek mellett rengeteg szórakozóhely és egész évben fesztiválok, utcai rendezvények várják a látogatókat. Ottjártunkkor éppen Szent Iván éjjét ünnepelték szó szerint három napon és három éjjen át.
Persze Kielcének is, megvan a maga legendája: Több, mint 900 évvel ezelőtt, azon a helyen, ahol ma a város áll, sűrű, feltöretlen erdő volt, tele vadállatokkal. Mieszko Merész Boleszláv lengyel király fia is itt vadászott. Amikor a vadat kergetve elszakadt társaitól, kiért egy ismeretlen tisztásra és elfáradva elaludt a gyepen. Azt álmodta, hogy banditák támadták meg és mérget akartak erővel letölteni a torkán. Amikor már fogytán volt az ereje, hirtelen megjelent neki Szent Adalbert, felemelte pásztorbotját és a földre kanyargós utat rajzolt, amely patakká változott. Mieszko felébredt, s nemsokára forrást talált. A belőle fakadó víz édes volt, kristálytiszta, mint az álomban. Újra erőre kapott és hamarosan megtalálta társait. A közelben egy ismeretlen hatalmas vadállat agyarait találta, talán vaddisznóé lehettek. Nemsokára megfogadta, hogy ezen a helyen várost épít.
A tisztáson pedig megépült egy templom, melyet Szent Adalbertnek szenteltek, és a patakot, melyből visszanyerte erejét a herceg, Silnicának nevezte el, a települést pedig Kielcének (kieł = agyar) emlékeztetőül a hatalmas agyarakra.
Szentkereszt régió ilyen fejlődésének egyik fő oka, hogy nemrégiben nagy összegű uniós támogatást kapott, melyet leginkább a turisztikai fejlesztésekbe fektettek, és lássuk be ezek a befektetések igen jól kamatoznak. Persze még van hova fejlődni: sajnos a helyi közlekedés igen nehézkes, hiszen nagyon kevés az autópálya, vagy más gyorsforgalmi út, és a helyiek idegennyelvtudása igen csekély, gyakran az idegenforgalmi központokban is nehéz olyan embert találni, aki angolul, vagy németül tudna nekünk segíteni.
Ettől függetlenül mindenkinek ajánljuk, hogy Varsó felé ne csak átutazzon ezen a régión, hanem bátran álljon meg, és fedezze fel, még milyen legendákat tartogat a külföldi turisták által még alig ismert Szentkereszt régió!
