Berlini villámlátogatásunk első felét városnézéssel töltöttük, és úgy gondolom sikerült a legismertebb turistalátványosságokat végigjárnunk viszonylag kellemes tempóban. A címmel ellentétben a mi túránk közel 4 órásra sikeredett, de ez annak köszönhető, hogy nem a városközpontból indultunk, és hazafelé az S-bahn "lerobbant" velünk...
A célkitűzés a következő volt: Mindenképpen szerettük volna megnézni a Brandenburgi-kaput, a Bundestagot, a Hauptbanhofot, a Museuminselt és az Alexanderplatzot, mindenzt kényelmes sétával lehetőleg két óra alatt.
Tehát lássuk a kirándulást:
A túránkat az állatkertnél kezdtük, itt szálltunk fel az S-bahn-ra, amivel az Alexanderplatzig utaztunk, valódi városnézésünk tehát itt kezdődött. Az egykori Kelet-Berlin legimpozánsabb terén több olyan látnivaló is van, amit kár lenne kihagyni. Az egyik ilyen a világ-óra, ami a világ nagyvárosainak iránya és Berlinhez mért távolságán kívül azt is jelzi, hogy ott éppen körülbelül hány óra van. Alex, -ahogy a berliniek a teret nevezik - másik látnivalója, és Berlin egyik jelképe természetesen a Tv-torony, tetején a panoráma kilátóval és étteremmel.
Innen a torony melletti sétányon a Rotes Rathaus, azaz a városháza előtt sétáltunk el, majd folytattuk utunkat a Karl-Liebknecht-Straßén egyenesen a Museuminselre, azaz a Múzeum-szigetre. Menet közben éhségünket egy Berliner Bratwursttal csillapítottuk, ami nem más mint egy szál sültkolbász ketchuppal, vagy mustárral egy zsemlébe csomagolva. Először kicsit sokalltuk érte a másfél Eurós árat, de a későbbi "ajánlatok" alapján kifejezetten olcsón jutottunk hozzá.
A szigeten többek között a Dómot csodáltuk meg, és amíg az ételt elfogyasztottuk, a Lustgartenben pihentünk pár percet.
A Spree folyó túloldalán egyenesen az Unter den Lindenre jutottunk, ami Berlin egyik leghíresebb sugárútja, és számunkra az sem volt elhanyagolható, hogy egyenesen a Pariser Platzhoz (Párizsi tér) azon át pedig a Brandenburgi-kapuhoz vezet. Azért menet közben megálltunk még pár pillanatra a Humboldt Egyetem és az Operaház előtt is.
A tér -innen nézve- túlsó oldalán áll a hidegháború egykori szimbóluma, ami Németország újraegyesítése után az egységes Európa szimbólumává vált, a Brandenburgi-kapu.
Nem egyszerűen kapuról van szó, hanem egy ötnyílású, markáns dór formákkal kialakított kapuzat, melynek homlokzatát Eiréné, a görög békeistennő képmása díszíti - hiszen eredetileg "a béke kapuja" lett volna. A II. Világháborúban súlyos sérülések érték, de 1957-59 között majdnem eredeti formájában sikerült újjáépíteni: Kelet-Berlin városi tanácsa a felállítás előtt levétette róla a porosz militarizmus szimbólumának tekintett sast és vaskeresztet, amiket aztán 1991-ben kapott vissza. Magassága 26 méter, szélessége 65,5 méter, mélysége 11 méter.
A kapu tetejét az 5 méter magas, négylovas szekerén (a quadrigán) a városba behajtó, szárnyas győzelem-istennő, Niké ékesíti, bronzba öntve, mely Johann Gottfried Schadow 1793-as munkája. Ez a szobor is sok viszontagságnak volt kitéve: hol Napóleon hurcolta el Párizsba, hol vörös zászló alatt kapott ágyútüzet (aminek következtében az eredetiből csupán egy ló feje maradt meg, ami ma az egyik berlini múzeumban látható…)
A kapun átkelve jutottunk el a Bundestag, a német parlament oldalához, amit valamilyen rendezvény miatt a teljes kormányzati negyeddel együtt körbezártak, így csak messziről szemlélhettük meg az épületet, és hiába szerettünk volna a híres kupolába felmenni, az is zárva volt ezen a napon.
Innen jó rálátásunk volt a 2006-os labdarúgó VB-re elkészült főpályaudvarra, de végül nem sétáltunk el odáig, inkább másfelé vettük az irányt...
.jpg)
A kormányzati negyedet megkerülve (mert átvágni nem tudtunk rajta) a magyar követség mellett jutottunk vissza az Unter den Lindenre, és azt keresztezve a holokauszt áldozatainak emelt emlékművet céloztuk meg. A Behrenstraße-Ebertstraße-Hanah-Arendt Straße-Gertrud-Kolmar Straße által határolt téren a Peter Eisenman által tervezett szoborcsoport, vagy inkább labirintus 2005 óta állít emléket azoknak a zsidóknak akiket a náci terror alatt végeztek ki Európa-szerte. Érdekes dolog egy kicsit bolyongani az olykor két és fél méter magas oszlopok között, és alkonyat táján még talán azt is rá lehet fogni, hogy szép.
Innen egy rövid sétával jutottunk el városnézésünk végére a Potsdammer Platz-ra, ahol még pár fotót kattintottunk, és elindultunk S-bahnnal a Friedricstraße felé. Itt még megfordult a fejünkben, hogy ellátogatunk a Chekpoint Charlie-hoz, de ránk is sötétedett, és a kétórás határidőből is kicsúsztunk volna...
A 100-as, vagy 200-as buszra felszállva valószínű ennél sokkal többet láttunk volna, de így bőven volt időnk mindenhol megállni, fotózni, nézelődni, és nem csak elsuhantunk egy-egy látnivaló mellett.
Persze Berlinben ennél sokkal több a látnivaló, de ha csak két óránk van megnézni a várost, és utána rohanunk egy konferenciára, vagy éppen a repülőtérre, így legalább a egy kicsit magunkba szívhatunk a város hangulatából.
