Svájc északi csücskében fekszik egy nem is olyan kis város, ami tulajdonképpen ugyanúgy lehetne német, vagy francia település is, ha csak az itt élők nemzetiségét nézzük. Azért mégis van valami ami Bázelt igazán svájcivá teszi…
Bázel nem tipikus svájci település, nincsenek a környéken hóval fedett csúcsok, és az országút mellett is ritkábban lehet legelésző teheneket látni, sőt gyakran az is előfordul, hogy telente alig esik hó. Egy valami miatt mégis nagyon svájci, és ez az a fajta keveredése a kultúrának, amivel az ember csak Svájcban találkozhat.
Svájc eleve érdekes helyzetben van, hiszen nincs még egy olyan állam, aminek négy hivatalos nyelve lenne, ezt tetézve Bázel mind a francia, mind a német határtól mindössze alig 15-15 kilométerre fekszik. Itt a kanton hivatalos nyelve ugyan a német, de természetesen nincs olyan ember, aki ne beszélne franciául, így a nyelv nem lehet akadály.
A bázeliek azt mondják, azoknak megy a környéken legjobban, akik Franciaországban élnek, Németországba járnak vásárolni és Svájcban dolgoznak. Valószínű ilyen „ingázóból” nem is lehet kevés, hiszen mind a német- mind pedig a francia vasúttársaság külön pályaudvart tart fenn Bázelben, ami így az adott állam fennhatósága alá tartozik, tehát az anyaországból Bázelbe (vagy visszafelé) utazva nem kell nemzetközi jegyet váltani. (Svájc schengeni csatlakozása előtt az útlevél és vámvizsgálat is a vasútállomásra belépéskor történt.) Ezért lehet az, hogy a „külföldi” vasútállomások előtt szombat éjszaka megszámlálhatatlan kerékpár és német/francia rendszámú robogó parkol, amelyért majd a hétfő reggeli vonattal megérkezik tulajdonosa, hogy kényelmesen eljuthasson bázeli munkahelyére.
Sajnos van a világnak olyan része, ahol, ha ennyi kultúra keveredik, abból valamilyen fura káosz születik, de itt Bázelben valamiért csak a pozitív hatása volt a sokféle látás- és gondolkodásmódnak.
A városban szinte minden a sokszínűségről szól. Legyen szó egy időszaki Klimt vagy Andy Warhol kiállításról, vagy a képtár állandó kiállításáról, nem tudunk olyan napot választani, hogy a múzeumban ne találkozzunk a környező országok turistáival, vagy nem tudunk úgy beülni egy találomra kiválasztott étterembe, hogy az étlapon ne találjunk olyan fogásokat, ami egyik, vagy másik konyha specialitása, vagy éppen a kettő valamilyen megfoghatatlan, ugyanakkor pontosan megtervezett és élvezetes keveredése.
Ugyanakkor, ha a belvárosban teszünk egy sétát az egész modern művészettel tűzdelt kulturális forgatagot elfelejthetjük, hiszen a középkori –nemritkán 13. századi- épületek között sétálva egy bájos, csendes kisvárosba csöppenünk, ahol szinte megállt az idő. Természetesen, ahogy egész Svájcot, úgy Bázelt is elkerülték a nagy háborúk, ezért maradhatott meg minden eredeti állapotában, de mindehhez arra a precíz karbantartásra és gondoskodásra is szükség volt, ami az egész országra jellemző.
Tehát, ha nyugodt pihenésre vágyunk, de nem szeretnénk a nyüzsgést sem magunk mögött hagyni, feltétlenül érdemes ellátogatni Bázelbe, és utazásunk tervezésekor az sem elhanyagolható szempont, hogy rövid kirándulásokkal egyszerre három országot is felfedezhetünk.
Ha még nem vagy tagja Facebook közösségünknek, viszont tetszik a blog, ide kattintva csatlakozhatsz hozzánk.
Útitipp:
Hogyan utazzunk Svájcba? |
A SWISS légitársaság három járata indul naponta Zürichbe Budapestről, naponta egy Genfbe és hetente három Bázelbe. Call Center Magyarországon:411-99-50
Swiss Travel System Bázel: www.basel.com |